JPG, TIF, RAW - mit jelentenek ezek a furcsa szavak?

Eljött az ideje ismét egy kis elméletnek a változatosság kedvéért :). A számítógép az összetartozó információkat önálló egységekben, fájlokban tárolja. Az információ sokféle lehet, például futtatható program, szöveges dokumentum, zene, videó, kép stb...

Nézzünk egy példát a fájl nevére:
DSCF0521_0566.jpg
A fájl neve: DSCF0521_0566, ezt követi egy ., majd a kiterjesztés, ami jelen esetben JPG. A fájlnak természetesen ennél tartalmasabb nevet is adhatunk a DSCF**** helyett, például "Balatoni fotók - 2011". A kiterjesztés utal a fájl tartalmára, a JPG egy képfájl formátumot jelez. Ezt a formátum nagyon elterjedt, a digitális fényképezőgépek is használják. Praktikus, mert a képinformációkat veszteséges tömörítéssel tárolja, így viszonylag csekély méretű fájlokat kapunk. A veszteséges tömörítés azt jelenti, hogy az eredeti információkat már nem lehet a tömörítés után helyreállítani. Képek, zenék, videók tárolására használható elfogadható minőségromlással. A tömörítés mértéke állítható, a kisebb méret rosszabb minőséggel jár ( valamit valamiért :) ).

Amikor fotózunk, a fényképezőgép az érzékelője által rögzített információt feldolgozza, létrehozza a képet és tárolja a memóriakártyán vagy a belső memóriájában. Az egyszerűbb masinák csak jpg formátumban képesek rögzíteni a fotót. Ez azt jelenti, hogy kész, azonnal használható eredményt kapunk, de veszteségesen tömörített formátumban rögzítve. Amennyiben gépünkön beállítható a tömörítés mértéke, válasszuk a legjobb minőséget adó beállítást ( fine ). Így ha később még szükséges némi utómunka ( átnézzük majd azt is idővel :) ), az elérhető legjobb állapotból kezdhetünk hozzá. Ezért fontos az is, hogy ne ötletszerűen szerkesszük a képeinket ( pl. eltávolítjuk a vörös szemeket, később megvágjuk, állítunk a színeke stb. ), mert minden egyes mentésnél újra rontunk a minőségen. Kicsit olyan, mint a hőskorban a VHS filmek másolása volt, minden másolat egy kicsivel rosszabb lett a forrásánál.

Azért, hogy az utómunkáknál tényleg a lehető legjobb minőségű képeket tudják használni a fotósok, a komolyabb gépek ( már a kompaktok között is a felső kategóriások ) képesek veszteségmentes formátumban is tárolni a fotókat. Régebben ezt a TIF formátumú képekkel oldották meg. Valamennyi feldolgozást ilyenkor is végzett a fényképezőgép a beállításoknak megfelelően. Mostanában a RAW formátum az elterjedt, ez azt jelenti, hogy az ilyen fájlokba azt az adatot menti el a fényképezőgép, amit az érzékelő "lát", a feldolgozást a fotós később végzi el a számítógépen. A fájl mérete legalább 3-5-ször nagyobb, mint az ugyanolyan felbontású nagyon jó minőségű JPG képé. A RAW fájlok gyártónként eltérő formátumúak, az Adobe ( a Photoshop nevű professzionális képszerkesztő program fejlesztője ) igyekszik egy egységes, nyílt szabványt elterjeszteni, a DNG formátumot.

Tömörítetlen kép

Ugyanaz nagyon jó minőségű JPG tömörítéssel...

... és nagyon rosszal. Látványos a különbség...

És következzen egy saját példa, mit ki lehet hozni egy elrontott képből is, ha a RAW fájl is rendelkezésre áll:

Közelről, a beépített vakuval kiégetve a világos részek :(. A színek is odalettek.

Szerencsére a gép a JPG mellett RAW-ba is tud menteni. Némi alakítást követően ez lett az eredmény. :)

Némi elmélet: a zársebesség, rekesz, érzékenység trió, a képzaj és a fehéregyensúly

A rekesz értéke azt határozza meg, hogy mekkora nyíláson keresztül, a zársebesség pedig, hogy mennyi ideig éri a fény a filmet vagy a képérzékelőt. Az érzékenység pedig azt jelzi, hogy mennyire intenzíven reagál a film vagy az érzékelő a megvilágításra. Minél magasabb az érzékenység, annál kevesebb fény szükséges a helyes expozícióhoz. Azonban az érzékenységet nem növelhetjük büntetlenül. A gyérebb fénynél fotózás ára a képzaj erősödése. Ezen a masinán az érzékenység ISO 100-tól ISO 3200-ig állítható. Nézzük meg ezt a két képet, melyek azonos megvilágításnál készültek a két szélső értéken:

ISO 100 - a képzaj a lehetőségekhez képest minimális

ISO 3200 - némi különbség tapasztalható :(. A képzaj a fotót elrontó apró színes pacák formájában jelentkezik. Elég jelentős kárt tud okozni a látványban.

Itt üt vissza a megapixelek felesleges hajszolása. Általában a lapka méretét nem növelik, csak több érzékelőt helyeznek el rajta. Így még kisebb jelet szolgáltat, növelni kell az erősítést, nő a képzaj. Persze szoftveresen próbálják a gépek a zajt eltávolítani, de az erősebb zajszűrés is rontja a képet.

Pont egy ilyen tapasztalat keltette fel az érdeklődésemet a fotózás iránt. Az akkor használt Fuji fényképezőgép a bemozdulást úgy próbálta elkerülni, hogy eléggé megnövelte az érzékenységet. Ezért lettek a teljesen automata módban készült képeim korábban zajosak és fakó színűek, ha a gép gyérnek ítélte a megvilágítást. Ennyire nem volt drasztikus a különbség, de azért eléggé megdöbbentem. Szerencsére. :)

A zársebesség ISO 100-nál 1/2, ISO 3200-nál 1/60 másodperc volt, a rekesz mindkét esetben a maximális fókusztávolságnál elérhető legnagyobb: F5,6. Kézben tartva nem lehetett volna elkerülni a bemozdulást az alacsony érzékenységnél, a fényképek állvány segítségével és az önkioldót használva készültek.

Az érzékenységet ISO-ban szokták megadni ( az ISO az egyik nemzetközi szabványügyi szervezet nevének rövidítése ), a bemutatott Sony masina a következő értékekre állítható: auto, 100, 200, 400, 800, 1600, 3200. A legtöbb kompakt géppel azért ISO 200 fölé nem nagyon érdemes menni. Törekedjünk rá, hogy a használható legkisebb érzékenységgel fotózzunk.

Az izzólámpák, a neoncsövek, a napfény stb. mind eltérő megvilágítást eredményeznek. A szemünk alkalmazkodik, és így nagyjából színhelyesen látjuk a világot, a fényképezőgépünk erre nem képes, csak akkor, ha pontosan ismeri a témát megvilágító fény színhőmérsékletét. A színhőmérsékletet Kelvin fokban ( K ) szokták megadni. Az alacsonyabb érték sárgás-vöröses fényt jelez, ahogy a színhőmérséklet emelkedik, megy át a kékbe. Az izzólámpa fénye 2800 K, a napsütés és a vaku 5600 K, a felhős nappali fény 8000 K körüli. A fehéregyensúly beállítás során "megmondjuk" a fényképezőgépnek, milyen színhőmérsékletű fénynél fotózunk. Vannak előre beállított értékek, melyek a leggyakoribb lehetőségeket lefedik ( izzó, néhány fénycső, napfény, vaku, felhős idő ). Ezen kívül rábízhatjuk magunkat az automatikára is ( AWB: Auto White Balance ), de ez nem mindig hoz megfelelő eredményt. A kompakt masinák egy részén lehetőségünk van arra, hogy egész pontosan bekalibráljuk a megvilágításhoz a gépet. Ilyenkor egy fehér lapon végezzük el a mérést, ehhez állítja be magát. Vannak profibb megoldások is, de egyenlőre azokkal nem foglalkozunk.

Nézzük, mit tud a kis Sony gép:

AWB - a fehéregyensúly beállítást az automatika végezte

Nappali fény beállításokkal

Felhős éghez állítva

Fehér fénycső világítás

Természetes hatású fehér fénycsőhöz állítva

Nappali fehér fénycső beállítás

Izzólámpa

Vakuzáshoz megfelelő beállítás

A megvilágítás nem változott ( 2700 K-es kompakt fénycső és a szobám kék faláról visszaverődő fény ), mégis egész más látványt kaptunk a lehetőségeket váltogatva. Tekintve, hogy a kép háttere egy fehér fénymásolópapír volt, láthatjuk, hogy egyik beállítás sem hozza a várt eredmény. Ezt az egyszerű fényképezőgépet nem lehet pontosan kalibrálni. Ilyenkor azt tehetjük fotózáskor, hogy végignézzük a különböző fehéregyensúly beállításokat a kijelzőn, és így választjuk ki a legmegfelelőbbnek tűnőt. És fordítva is igaz, ha fura színű képeket kezdünk készíteni, valószínűleg rossz beállításon felejtettük a fehéregyensúlyt.

Hogy a helyzet ne legyen túl egyszerű, a színhőmérsékletet nem csak a fényforrás befolyásolja, hanem a környezet is. A színes falak, függönyök hatással vannak rá. Az is gyakori, hogy eltérő színhőmérsékletű fénycsöveket használnak együtt.

Egy gyors utólagos korrekciót követően kezd fehéredni a háttér :)

Ha egyet ismersz, ismered mindet... :) ( 8. rész )

Következzen még két viszonylag kényelmes fotózást lehetővé tévő üzemmód.

Az egyik az Intelligens automatikus beállítás. Itt a gép megpróbálja felismerni, mit, milyen környezetben fotózunk. A működése a tapasztalataim alapján azért hagy némi kívánnivalót maga után.

A felvételi üzemmódok között az első az intelligens automatikus beállítás

Ebben a módban a következő szituációkhoz alkalmazkodna automatikusan:

• Szürkület
• Szürkületi portré
• Ellenfény
• Ellenfényű portré
• Tájkép
• Makró
• Portré.

A vaku automata módban működik, legfeljebb kikapcsolni lehet. Az önkioldó engedi a 2 és a 10 másodperces késleltetést is, használható a mosolyfelismerés funkció is. És ami még fontos, itt már látható a segédrács :).

A másik könnyű lehetőség a motívumprogramok használata ( ezen a gépen "jelenet"-nek nevezik, "scene" néven is előfordulhat, ha a gépünk angolul kommunikál ). A gyártók a leggyakrabban előforduló helyzetekre optimalizált beállításokat tárolnak a fényképezőgépekben, nekünk csak az a dolgunk, hogy az adott szituációnak megfelelőt kiválasszuk. Ez a masina nyolc ilyennel rendelkezik, de előfordulhat olyan is, amelyik több, mint 20-at tud.

Először a jelenet módot válasszuk ki, után pedig a megfelelő jelenetet

"Nagy érzékenység" - sötét helyen vaku nélküli fényképezés.

"Lágy kattintás" - portrékhoz és olyan képekhez, melyeknek a hátterét szeretnénk elmosatni, hogy kiemeljük a témát

"Tájkép" - magáért beszél :)

"Szürkületi portré" - a vakuval bevilágítja a közeli témát, de hagy elég időt arra is, hogy a háttér is látszódjon

"Szürkület" - a kevés fény miatt a rekesz sokáig nyitva marad, kézben tartva bemozdulna a felvétel

"Gasztronómia" - közeli felvételek készítését teszi lehetővé, ide dugták el a makró módot :)

"Tengerpart" - a kék szín élethű visszaadására törekszik

"Hó" -a téli fotózásnál igyekszik helyesen visszaadni a színeket. Automata módban sokszor kiszürkülne a hó, a nem havas részek alulexponáltak lennének. Ezeket a hibákat próbálja ez a beállítás kiküszöbölni.

Huhh, de jó hogy nem 20 programot tettek bele :D. Azért a legtöbb szituáció ezekkel lefedhető. A felvételi módok közül már csak a programautomatika maradt ki. Nem véletlenül, ott már több fogalmat is tisztázni kell majd, nagyobb ráhangolódást igényel :).